beletörtél a valóságba fiam
és ha emellé még azt is elhiszed
hogy ártatlan vagy
csak hülyeségedről teszel
tanúbizonyságot
képtelen vagyok
olyan őszintének lenni
mint a hajléktalan a táblával:
„Italra kell.”
már az elején
számíthattam volna erre
(denemtetted)
de nem tettem
- de nem tettük
akkortájt
sötétség borította a mélységeket
(deszépenbeszélsztolvaj)
aztán a mélységek hegyekké gyűrődtek
és most a számon tolul kifelé
meg a szememen
(nehazudjkisefér)
de legnagyobbrészt belülről feszít
és várom mikor lesz vége
(nemleszvégenemleszvégenemlesz)
- másra bízzuk balgán a sorsunk?
és hülyén bámulok rá
és szeretném tudni mire gondol
(sosetudodmegsosetudodsosemeg)
- ha tudnánk nem fájna úgy
de nem tudom és fáj
és minden folyóm hozzá fut
(holttengerholtember)
evezek az árral szemben
de a kar hamarabb fárad
mint az akarat
főleg ha az akaratban is hiba van
(szuicidbarom)
de hogy ne tűnjön fel senkinek
mazochista mosolyt húzok az arcomra
(mazochistabarom)
alighogy kiszakadt a térdemből
máris messze járt
még visszanézett
majd teste
a szembeállított tükrök végtelenébe
roppant
áprilisillatát elnyomta
a belőle felszakadó tér
a beteljesületlenségnek van
egyfajta keserves bája
ami égeti a szemet
rekviemet játszik az izmokon
és nem mellesleg
kurvára fáj
tompul. nő.
meg. hal. meg. él. mény.
tompul. összemegy.
pulz. ár. ál. nő.
hím. nő. tompul.
kapcsol. at. gat.
vége. nincs. csak.
átmeneti. béke.
a szél messzeségről suttog
a felhők céda lábai közül
magzatvíz ömlik
a peronon állok
itt nem vagyok jó ember
de ez nem az én hibám
többfelől jönnek:
ugye vannak az acélkarcsú tekintetek
meg az eredeti echte echték
(ragadós ez a német festék)
aztán a régi tábornokok sziklái s kihűlt tájai
jönnek magamtól engem messze rántani
és még az önhasfalon-döfés
lehetőségét sem adják meg
de itt nem lesz sem
verekedés
sem silentio pax
